naplóbejegyzéseket készítek a menyecskeruhámról

emlékül.

Sikerült egy szuper szabásmintát vennem, ezt alakítottam át, hogy megszülessen a menyecskeruhám.

Fogynak itthon az  agyonhasznált, régi lepedők: ebből készítettem a próba verziót. Duplán dolgoztam, tudom, de megérte! :) 

(Egy megjegyzés a saját okulásomra: ha már duplán dolgozom, akkor minden pontosan egyezzen a piszkozat és a kész ruha varrásakor. Minden. De tényleg minden! Tudom, egyszerűbb a rövidebb utat választani és kevesebb bújtatót varrni a lepedőruha fűzőjébe, de ha ez alapján készül a szalag, akkor az a rendes ruhába rövid lesz. Szerencsére a burda szabásminták nemcsak méret-ügyileg furcsák, hanem az anyagszükségletnél is túloznak, így az anyag maradékából lehet orvosolni a hibát.) 

Inspiráció.


forrás


forrás


forrás

Amikor az ember lánya ruhát varr magának,

jól jön egy próbababa.
Hogy minden tökéletesen passzoljon, pontosan az én másomat készítettük el. Igen, ketten; egyedül nem tudnám, így Robi segít. :)


Innen származik az ötlet

képekben
http://www.burdastyle.de/anleitungen/how-to/wie-geht-eigentlich--eine-massbueste_aid_2704.html

és videón
http://verilymag.com/break-the-rules-not-the-bank-make-your-own-mannequin/.



További tippek és ötletek a pinteresten (a takarékosságot szem előtt tartva):

- póló helyett használhatunk alapnak nejlonszatyrot vagy szemeteszsákot is
http://www.pinterest.com/julieinleeds/sewing-dressform-dress-form-dummy-mannequin/.
- recycling verzió: újságpapírral tömjük ki
http://makingitwell.blogspot.de/2012/03/i-made-my-own-dress-form.html



Ilyen lett:

(Nem lett tökéletes a kibélelése, de a célnak megfelel.) :)

már vagy egy éve

kitaláltam, hogy milyen mutatós lenne, ha hatalmas masni díszítené a táskámat. A végleges formáját azonban - hosszas ötletelés után - csak hétvégén találtam ki.

Először a pántja készült el,

majd a bélése, azután pedig

 elnyerte végleges formáját.

Még szoknom kell, hogy ilyen pici, legalábbis az előző táskáimhoz képest. Amúgy kényelmesen elfér benne egy fél literes flakon és a legszükségesebbek: pénztárca, igazolvány, telefon, kulcs és egy kisebb neszesszer is.


Gondoltam, készítek még hasonlót és feltöltöm meskára, de attól félek, ötletlopással lennék gyanúsítva*, ugyanis hasonlót már készített Khisimoto. Így inkább a született új vázlatok közül valósítok meg egyet-kettőt, és azok fognak a boltomba költözni, ezt pedig megtartom saját magamnak.


*ez nagyon kényes téma mostanában a kreatív bloggerek körében, és jobbnak látom az efféle konfliktusokat elkerülni

ezentúl biztosan gyakrabban

fogok blogolni, ugyanis kaptam egy saját fényképezőgépet és le tudok fotózni mindent, amit készítek. :)

Lassacskán elkezdem feltölteni az elmúlt időben készített dolgaimat. Elsőként ezt a táskát mutatom meg, amit már kb. egy fél éve hordok. (A képen nem látszik, mekkora, de annyit mondhatok, hogy számomra ideális, mert feneketlen, vagyis minden belefér.) Ez volt az első ilyen fazon, amit terveztem és készítettem, vannak még hiányosságai, erre a használat során jöttem rá. A többi társa már továbbfejlesztett és korrigált változat. :)

Sötétkék műbőrből van, szájánál gumival húztam össze.

aki olyan nagy fiú,

hogy egyedül ki tudja választani, hogy gőzhajó legyen az oviban a jele, az megérdemli ezt a hátizsákot, ugye?

utazótáskám van

az utazáshoz, már csak úticélt kell keresni.

Táskavászonból varrtam ezt a strand és/vagy utazótáskát, és azzal az anyaggal béleltem, amivel eddig mindig csak szemeztem a boltban. Meg az oldalzsebeket ezzel díszítettem és a pánton a "párna" - vajon igaziból mi ennek a résznek a neve? - is ebből készült. Méretei kb. 50*30*25 cm, de hogy mennyi minden fér bele, az majd csak a használat során fog kiderülni. Egy biztos: 2 fő kényelmesen tudja használni strandoláshoz. Egyelőre tesztelem a teherbírását, ha bírja a strapát, - és most nem az anyagra gondolok, hanem a varrásra :-) - akkor jön a folytatás. (Addig még kitalálom, mivel lehetne az alját merevíteni, hogy ne veszítse el a formáját, ha nincsen telepakolva.

Az a baj, hogy amikor táskát varrok, - ez most úgy mondom, mintha olyan sok táskát varrtam volna eddig :-) - akkor mindig megfogadom, hogy a következőt hogyan készítem el, mit milyen sorrendben csinálok. Aztán mikor ténylegesen ott tartok, hogy szabok és varrok, akkor az izgalomtól semmi sem a terv szerint halad. Talán azért, mert így hamarabb látom, hogyan fog kinézni, ha elkészül. Hosszabb idő és nehezebb munka így varrni, de mindig ez van. Azt hiszem, hamar megöregszem...

Egyszerűbbenk

hittem egy övtáska elkészítését. :)
Csak kívülről mutatom, a belseje még nem tökéletes. (Még mindig a cipzár...)

szépen lassan elkezdem

bepótolni a lemaradásomat, ugyanis még a karácsonyi ajándékok fényképével adós vagyok.

Eddig elképzelni sem tudtam, hogyan fordulhat elő valakivel, hogy elfelejti lefotózni, amit készített; de karácsonykor megértettem. Négy napig egyfolytában varrtam és tervezgettem (a szokásos karácsonyi teendők mellett.) De megérte hajtani - bár MEGINT megfogadtam, hogy jövő karácsonykor nem hagyok mindent az utolsó pillanatra. :)

Úgy képzeltem, hogy a patchwork csillagokat, amiket varrtam - mind a hatot - együtt lefotózom, és azzal a képpel kívánok Nektek kellemes ünnepeket, de mire észbe kaptam, már mindegyik újdonsült gazdájánál volt. (Akárcsak tavaly az üveggömbök.) :) Úgy látszik, ezentúl ez hozzá fog tartozni a karácsonyhoz... :)

Elsőként Á. ajándékait mutatom: (a többit még le kell majd fotóznom, csakhogy már nem itthon vannak...)

a párnahuzatot (a háttérben a falvédője látható, amit nem én varrtam),


és az amerikai focilabdát (ami B.-vel és D.-vel közös produkció; az én feladatom a kiszabás és összevarrás volt) szemből:


és oldalról:


Párnahuzatból összesen ötöt varrtam, a többi négyet a nagyszüleim kapták. További fotók hamarosan.

a cipzárvarrással még gondjaim vannak,

de ezt leszámítva már egészen összebarátkoztam a varrógépemmel, de még nem mindig sikerül az akaratomat véghezvinni. Harmadszori - az elsőt inkább hagyjuk, ez meg a második - próbálkozásra azonban már, azt hiszem, egészen vállalható lett a végeredmény. (A képeken még a cipzárnál gombostűzött verzió látható.)

megkívántam

a házi készítésű csokis kekszet.

próbáltam már mindenhogy,

de ezt az anyagot nem tudom olyannak fotózni, amilyen az valójában. (Az nyugtat, hogy itt, a hivatalon honlapon sincsen olyan szép élénk színe, mint a valóságban. Hogy miért is fontos ez az anyag? Azért, mert ebből készült az első két varrományom a varrógépemmel. Nem sikerültek tökéletesen, de tapasztalatgyűjtésnek és kísérletezésnek megteszi. :)

sorsolás és PIF játék

Lidérckénél jelentkeztem erre a játékra. Még sosem csináltam... Bemásolom a szabályokat:

"Bárki játszhat, akinek blogja van. Az első három ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.



Cserébe meghirdetitek a saját meglepetés csomagotokat a blogotokban, jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!
Szeretettel várom a jelentkezőket!"

Meglephetlek?



És nem is húzom tovább az időt, elárulom, hogy a dupla-szülinapi-meglepi-Tilda-babát ki nyerte!

(Bocsánat a kép minőségéért, csak telefonnal tudtam fotózni. De hát a hitelesség kedvéért azért csak fel kell tölteni...)



Gratulálok, Noyka! E-mail-ben kérlek küldd el a címet, ahova a csomagot küldhetem! És hogy ki lesz benne? Hát ő:







Kiegészítés 2010. 06. 28.: Bár itt nem látszik, a http://neita.freeblog.hu oldalon elsőként Noriko jelentkezett, de további 2 hely még kiadó! :)

kilóg a lóláb

Egy kedves kicsi lómániás lánykának varrtam ezt a lovacskát a februári születésnapjára. 100%-ban saját ötlet és tervezés, de azért még van mit fejleszteni rajta. Meg kellene valami praktikát kifejleszteni, hogy mitől nem lesz sánta. Meg csámpás... :) Pedig ez már a második verzió, először levágtam két lábát, mert mindig elesett, nem tudott megállni. Ekkor profilból már jól nézett ki, de szemből még látszottak a kajla lábacskák (szám szerint kettő, egyenlőre). És ilyenkor szokott elmenni a kedvem az egésztől, ilyenkor szoktam félbehagyni. Most nem ez történt. Hosszas bíbelődés után a helyére kerültek a lábak, és habár még fejlesztésre van szükség paci-varrás terén, azért ő, első pacimként sem lett csúnya:





A farka és a sörénye 6 milliméter széles, rózsaszín és fehér selyemszalagból készült, lábait egy-egy gomb díszíti. Orrát és szemét alkoholos filccel rajzoltam. A ló magassága kb. 28 cm, a fejétől a farkáig hossza kb. 24 cm. Kérésre elküldöm a ló szabásmintáját.

Úgy érzem, lesz még ennek pacinak testvérkéje, mert kapásból tudok még 4 embert, akik paci-rajongók... :) És még egy ok: nagyon megszerettem. Szerencsére belehímeztem a kishölgy nevét, aki kapni fogja, másképp lehet, megtartanám, és neki csinálnék egy újat... :D

Ruhát varrtam

BarBék murtijainak. Jó időbe telt, mire elkészült, de nem a nehézsége miatt... Így néznek ki:

emma, az óriás

Időközben elkészült Emma, az óriás is. (Még egy ilyen hatalmas baba varrására nem vállalkozok egy ideig.) Az Ő kérdésére válaszolva mutatom be ezt a hatvanöt centiméteres tilda babát: igen, egy királylány. És az ágyamtrónomon lesz a helye, amíg én Debrecenben (vagy bárhol máshol) leszek, és vigyázni fog rá, meg uralkodik a Szobámországomban. Szerintem szép lett, eddig rá vagyok a legbüszkébb. Nem véletlenül, hiszen majdnem egy hétig készült. Minden babám minden porcikáját kézzel varrom, ezért tart ilyen sokáig, mire elkészülnek, de szerintem megéri. A ruhája egy régi, kinőtt (meg különben is rózsaszín...) felsőmből készült, amit a már múltkor is említett könyv (Tone Finnanger: Napsugaras otthon) egyik szabásmintája alapján készítettem. A ruha tetejét egy általam készített barna rózsa és szalag díszíti, az aljára fodor és csipke került. És hogy tökéletes legyen az összhang, Emma kapott még egy-egy gyöngysort a nyakába és a csuklójára is. Szeme, szája alkoholos filccel van rajzolva, orcáit pirosítóval festettem. A haja fonalból készült: először méretre vágtam a fonalat, majd szálaira szedtem, és 3 szálanként a fejéhez varrtam.

kicsit nyomi, kicsit gagyi, de az enyém, avagy

eléggé rákattantam a varrásra. Úgy december elejétől, esténként, tanulás után varrogatok. Tegnap az első tilda babám (tudod, Kolompos tábor, már meséltem róla...) arcát és haját javítottam ki. Persze messze nem a legszebb, na meg néhol már foszlásnak is indult (pedig csak a polcomon csücsül július óta) és a nyaka még mindig vastag, de legalább már az arca szebb. :) Meg azért elsőnek nem is olyan rossz szerintem, na.






Na jó, így fényképen, egészen közelről nézve azért tényleg nem valami szép... :)

az egyik

(utolsó pillanatos) karácsonyi ajándék: egy Tilda szív. Nem nehéz kitalálni, kinek készült... :)



Még az végső simítások hátra vannak, de nemsokára bemutatom Emmát, az óriást. :)

karácsonyra

szerencsére nagyon sok KÖNYVET kaptam, terézanyusat, muffinosat, kreatívosat - kettőt is. :) Ezek közül az egyik egy tildás könyv, méghozzá ez:



(kép forrása: http://static.book.hu/product_images/01/08/35/10721.jpg)

25-én egész este ezt nézegettem, eztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a szabásmintát másolom ki papírra. Gondoltam jól van, gyorsan kimásolom és aztán alszok, de nem tudtam leállni, kiszabtam mindent - ekkor már majdnem leragadt a szemem. Aztán egy kb. 4 órás kitérő után, mikor már a ruhák is készem voltak, sikerült lefeküdnöm aludni. Ennél nyugtalanabbul szerintem még nem aludtam, egész éjjel azt vártam, hogy reggel legyen és varrhassak... Aztán délutánra sikerült befejeznem az alkotást. A gallérja egy kicsit elcsúszott, úgyhogy mondjuk inkább, hogy egy izé van a hátára terítve. :)

Na, nem húzom tovább az időt, megmutatom bejegyzésem tárgyát. Vele kívánok mindenkinek boldog új évet:

angyalgyár

Hát, ők azok.

Tilda angyalkák. Mivel nem vagyok nagy rózsaszín rajongó, ehelyett inkább kék ruhával.
Nem ők az első Tilda babáim, a Kolompos táborban már csináltam egyet, nyáron. Róla is teszek majd fel képet, csak nem lett túl szép az arca (csókos szája van :)), és azt ki kell még majd javítanom.

Anyáé:



Mamiéké:



Nagyanyóéké:



Apáéké:

pénztárcát,

szemüvegtokot és füzetborítót varrtam ebből a szívecskés karton anyagból.