Elkészültek

a kedves kis zsugorkák, elsőnek egész jók, de ez valami hamisított zsugorka lehet, mert sütő előmelegítésével együtt 10 perc alatt elkészült, és csak a felére ment össze mind. Hiába hagytam a kisimulás után bent a sütőben még percekig őket, egy milliméterrel sem lettek kisebbek. És az is fontos, hogy milyen irányban rajzolok a fóliára, mert a négyzetből (erről nincs kép) téglalap lett... De azért még tetszenek.

Az eredmény:









Most már tudom, hogy jó dolog az alkoholfilces kontúr (lásd: a cicánál), meg a fekete színes ceruzás is (lásd: rózsa), viszont a néniről hiányzik, szerintem. Sebaj, majd legközelebb... Úgyis már kaptam egy rendelést Áditól. (De legalább nem kell sokat gondolkozni a névnapi ajándékán, hogy végül valami tök fölösleges és haszontalan apróságot kapjon... :) El is kezdem kitalálni, mi legyen rajta és milyen funkciója legyen. Ha nagyon belejövök a tervezgetésbe, a végén még egy egész kollekciót kap! :) )

találtam

egy számomra teljesen újfajta technikát: a zsugorkát. Ez bolti állapotában egy vékony műanyag fólia, amire színes ceruzával, alkoholos filccel vagy speciális zsugorka festékkel lehet rajzolni, miután az egyik oldalát lecsiszoltuk. Az egri hobbibolt a csiszolás folyamatát megoldotta helyettem, ugyanis előre voltak csiszolva az ott kapható zsugorfóliák (amit nem bánok :) ). Tehát nekem már csak ki kellett vágnom és rárajzolni a mintát. Egyenlőre nagyon egyszerűeket rajzoltam, a biztonság kedvéért, na, meg hogy kitapasztaljam, hogyan is működik ez az egész.










Egy A/4-es ívnyi zsugorka tehát már meg van rajzolva, és itt vár a szobámban a kisütésre. Amitől őszintén szólva félek, bár - ahogy utánaolvastam, mindenhol azt írják, hogy - ha betartom a használati útmutatón lévő utasításokat (150°C , 10-15 perc, sütőpapír), nem lesz baj. Hát, kíváncsi leszek. Ebéd után veszek sütőpapírt, aztán uccu, neki!